Kategória: Uncategorized

Misu – A kétszeres olimpikon

Kovács Mihály ’Misu’ Down-szindrómás sportoló.

17 éve kezdett el judózni, mely sportágban olyan egyedülálló eredményeket ért el, amelyek fantasztikus akaraterőről, kitartásról tesznek tanúbizonyságot.
2007-ben ezüstérmet szerzett a négyévente megrendezésre kerülő Speciális Olimpián Sanghajban, majd 2015-ben Los Angelesben is megismételte ezt a teljesítményt.

Kétszeres olimpiai bajnokként mégis új kihívásokat és a következő lépést keresi. Videónkban Misu történetét meséljük el, betekintést engedve mindennapjaiba, az edzésekbe és jövőbeni terveibe.

 

Tánc közben szárnyal a lélek: a táncterápia szorongáscsökkentő hatása

A zene közös létrehozása vagy egy együtt eljárt tánc során olyan energiák szabadulnak fel, melyek erősebbé és boldogabbá teszik a benne részt vevőket, miközben a csoporthoz tartozás érzése is eltölti őket, ami alapvető emberi szükségletünk.

Zenélünk és táncolunk, ha boldogok vagyunk, hogy kifejezzük örömünket; ha szomorúak vagyunk, hogy kiadjuk fájdalmunkat; ha reménykedve egy felsőbb erő segítségét várjuk.

Zene bárhol, bármilyen körülmények között, bármilyen eszközök segítségével születhet, és ahol életre hívják, ott valamit megmozgat az emberekben, mozgásra készteti őket. A tánc hatásai szervezetünkre Tánc közben szervezetünkben endorfin, azaz boldogsághormon termelődik, miközben a stresszhormonok (például a kortizol) lebomlanak.A tánc és mozgás közben felszabaduló endorfinnak fájdalomcsillapító hatása is van. A jobb és bal agyféltekét összehangoló mozgás a dopamin termelését stimulálja, amelynek félelemoldó és euforikus hatást tulajdonítanak. A jóleső ellazulásért pedig a szerotonin felelős. read more

Mi történik, ha a gyermeked más?

Mi történik, ha a gyermeked más?
Semmi. Elfogadod, és abban támogatod, amiben jó. Attól függetlenül, hogy mit gondol a szomszéd.
Mert ez a feladat. Nehéz, de szép. read more

Érzékenyítés

Érzékenység… Annyian mondjuk, hogy érzékenyek vagyunk. Sőt! Túúúlérzékenyek! És most nem a hidegfrontra gondolok. Hanem a világ történéseire, körülöttünk élő emberek élethelyzetére, betegségére, problémáira.

Tudjuk kezelni azokat a helyzeteket, amikor találkozunk egy Down-szindrómás gyerekkel és az anyukájával? Mit mondunk? De aranyos?

Mit teszünk, ha egy végtaghiányos ember ül le mellénk a buszon? Elhúzódunk, nehogy elkapjuk tőle?

Hogyan viselkedünk, ha a táncórán, amire járunk, megjelenik egy tolókocsis hölgy? Nekem van párom, bocsi!

Mit teszünk, ha egy vak férfi áll az út szélén, és át szeretne menni? Oda merünk menni, hogy átkísérjük? Vagy mi is elsurranunk mellette, mint a többi 50 ember, mert ugye úgysem látja!

Egyszerűen azért, mert nem tudjuk kezelni ezeket a helyzeteket. Nem tudjuk, hogy lehet-e velük beszélgetni, van-e humoruk, fáj-e nekik. Pedig ugyanolyan emberek, mint mi. Akivel vagy lehet beszélgetni, vagy nem. Vagy van humora, vagy nem. Vagy fáj a feje, vagy nem. De ők mások. Ja, nem! Mitől lennének mások? read more